Szándékosan nem írok szerzőt, címet, mert nem akarom, hogy kideríthető legyen az érintettek kiléte. Nem mai sztori.
Megkaptam a kiadótól egy tördelt levonatot. Ilyenkor a fordító még egyszer átolvassa a szöveget, belejavítgat, de tartalmi változtatást már nem illik eszközölni. Helyesírás, központozás, elválasztás, esetleg szórend. Ezeket persze a korrektor is kiszúrja, a fordító inkább csak több szem többet lát alapon fésüli át a szöveget.
A szóban forgó regény nyomdakész levonatában azonban furcsaságokat találtam. A legfurcsább a magánhangzóharmónia időnkénti felrúgása volt, pl. felsétáltam a hegyra. Javítottam, és nem nagyon értettem, miért írtam le ilyet annak idején, és miért nem vettem észre korábban. Aztán jött az udvaron lévő "szeméthegy". Pedig egyértelműen szemétdombról volt szó. Javítottam. Akkor világosodtam meg, amikor a narrátor azt írta, hogy "belevéstem a nevem a pahegya". Valaki a szerkesztés valamelyik fázisában az összes "domb"-ot "hegy"-re cserélte, és ehhez a Word "összes cseréje" funkcióját használta.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.