Városokban játszódó regények esetén a szerző gyakran szereti pontosan meghatározni, hogy egy adott jelenet hol történik, a szereplő hol lakik, hol dolgozik, merre halad. Néha az az érzésem, hogy a Stockholmban játszódó regényekre ez hatványozottan igaz, de talán csak azért érzem így, mert minden közterület neve egy fordítói dilemma.
A svédek ugyanis az út, utca, tér stb. szavakat egybe írják a közterület nevével. A térképeken is így szerepel. Drottninggatan. Ez annyit tesz, Királynő utca (vagy királyné, de ez egy másik fordítói dilemma lenne). A közterület nevét általában nem fordítjuk, de a hagyomány sem teljesen következetes. Vörös tér és Time Square. Még városon belül sem. A Champ de Mars magyarul Mars mező, de a Champs-Élysées magyarul is Champs-Élysées. (Kicsit csaltam, hiszen a Mars mező valóban mező, míg a Champs-Élysées az utca neve.) Lehetne-e Drottning utcának fordítani? Nem szokás. A Broadway-t sem fordítjuk Broad útnak. Az Alexanderplatz sem Alexender tér, és nem Sándor tér, bár az utóbbi mellett is lehetne érvelni, hiszen az uralkodók keresztneveit fordítjuk. A párizsi III. Sándor híd például így szerepel a magyar útikönyvekben. Marad tehát Drottinggatan. Hab a tortán, hogy a szó végi „n” valójában a határozottságot jelentő toldalék, azaz „a Drottning utca”. Következő fejtörés: Magnus a Drottninggatán lakik, vagy a Drottninggatanon. Én az előbbit szeretem.
A szövegkörnyezetből általában kiderül, hogy milyen jellegű közterületről van szó, út, utca, tér, körtér, sikátor, meredély stb., de mi van ha nem, és fontos lenne. Az idevágó svéd szókincs nem annyira elterjedt még az olvasott olvasók köreiben sem, mint az angol, német vagy francia megfelelőik. Ilyenkor írok le fogcsikorgatva olyanokat, hogy „megérkeztek a Vasabro hídhoz”. Már a „bro” is hidat jelent, de inkább vagyok redundáns, semhogy bizonytalanságban hagyjam az olvasót.
És persze a földrajzi nevek is hasonló problémákkal kecsegtetnek. Most éppen egy olyan krimit fordítok, aminek sok jelenete a szigetvilágban játszódik, és tele van –ö végű földrajzi nevekkel. Ez minden svéd számára egyértelműen jelzi, hogy szigetről van szó, ugyanis az „ö” szigetet jelent. (A kislányom először svédül szólalt meg, ez volt az első szava.) Dalarö, Kymmendö, Ornö. Szerencsére a történetből is kiderül ez a tény. Akkor ráz ki a hideg, amikor ragozom ezeket a neveket, mert a magyar helyesírás szabálya szerint meg kell hosszítanom az ö-t, ami amúgy egy teljes morféma. Dalarőn.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.