A nyáron egy amerikai ifjúsági regényt fordítottam, amelynek sajátossága, hogy Új-Mexikóban játszódik, és ezért aztán a latin-amerikai kultúra és a spanyol eredetű argó folyamatosan megoldásokért kiált. A párbeszédekbe rendszeresen keverednek spanyol szavak, főleg káromkodások, és természetesen a helyi kulináris ínyencségek spanyolul vannak megnevezve. 

Mit lehet itt tenni? Ha azt az elvet követjük, hogy a spanyol szavakat meghagyjuk spanyolnak, akkor a magyar olvasó csak pislog. Ha kigyomláljuk a spanyolt, akkor meg elveszítünk egy réteget a regényből, nem dörgöli a szöveg minden oldalon az orrunk alá, hogy ez egy etnikailag kevert közösség. 

Köztes megoldásként a spanyol származású szleng kifejezéseket magyarra fordítottam, nem törődve vele, hogy így veszít a zamatából. A címben szereplő maricón pl. nagyjából a köcsögnek felel meg. Az ételneveket - például a gyakran emlegetett sopaipillát - meghagytam spanyolul, így még a szokásos szerencsétlenkedést is megúsztam, amikor a műfordító magyarul nem létező ételeket próbál elnevezni. 

Elkövettem egy merész dolgot is. A városi vagányokat a cholo, barátnőiket a chola szóval illeti a regény. Ezek azok, akik tetováltan, atlétatrikóban, fejkendővel furikáznak a tuningolt autóikkal. Úgy döntöttem, hogy ezek magyarul macsók és macák lesznek. Nem tudtam ellenállni, a macsó spanyol szó, és a maca majdnem olyan, mintha a nőnemű megfelelője lenne. A könyv még nem jelent meg, kíváncsi vagyok, a szerkesztő vajon jóváhagyja-e.