Geronimo - Műfordító blog

PP: Waxwings. Ez egy madárfajta, én sem tudtam. Angolul is elég rejtélyes cím, ráadásul a nevezett madarak csak egyetlen jelenet erejéig jelennek meg az utolsó oldalon. Gondoltam, magyarul is jó lesz. Persze angolul a két alliteráló szótag szebb, de a jelentést fontosabbnak ítéltem.

 

PP: Igen. Melyik regény nem társadalmi? De értem, valóban, itt arról van szó, hogy egy adott időben egy adott helyen a társadalomról ad egy keresztmetszetet az illegális bevándorlótól az internetmilliárdosig. Az adott hely Seattle, az adott idő 1999 november-december, azaz a dotcom lufi kipukkanása előtt vagyunk. Raban a könyvet a kipukkadás után írta, ezért is nevezte történelmi regénynek a művét.

 

PP: Nem nagyon. Főleg azért, mert a regény a tizenkilencedik századi regényírás számos hagyományát igyekszik felidézni, például a több párhuzamos cselekményt. A főszereplőt is nehéz lenne meghatározni, de mondjuk három főre szűkíthető a jelöltek köre. Van egyrészt egy kínai bevándorlónk, aki egy teherhajó konténerében érkezik embertelen körülmények között a regény elején. Hogyan válik csövesből sikeres építési vállalkozóvá. Aztán van egy házaspárunk, egy tizenkilencedik századi irodalmat oktató egyetemi tanár – aki nagyon praktikusan emlékeztetni tud minket a klasszikus regényírás fogásaira – és az ő felesége, az újságíróból avanzsált honlapszerkesztő. Az ő házasságuk válsága az egyik központi problémája a könyvnek.

 

PP: Igen, ez is egy klasszikus feszültség, a múltba révedő és a jövőbe tekintő, az idealista és a pragmatikus, satöbbi. És fontos szerep jut a házuknak is, a tatarozásnak, ami megint eszünkbe juttathatja az ingatlanok körül játszódó klasszikus regényeket. De ha nem jut eszünkbe, akkor a professzor úr felsorol néhányat az egyik párbeszédben.

 

PP: Hát volt egy-két nyalánkság. Van, ahol a szülők franciául beszélnek a gyerek előtt, hogy ne értse, és a francia az angol helyesírási logika szerint van leírva. Aztán vannak idézetek, amiknek ugyebár meg kell keresni a magyar fordítását.

 

PP: A számból vetted ki a szót. Ekkor derült ki számomra, hogy Dickens utolsó befejezett regényét, az Our Mutual Friendet nem fordították le magyarra. És több bekezdést idéz belőle a regény. Ezt nyilván kénytelen voltam lefordítani.

 

PP: Azért öröm más fordítását beidézni, mert akkor garantáltan más hangon szólal meg a másik szerző. Itt nagyon tudatosan hangnemet kellett váltanom, hogy a magyar Dickens szöveg legalább olyan  idegen legyen a magyar Raban szövegben, mint az angol Dickens volt az angol Rabanban. Aztán emlékszem, amikor Thomas, a tanár, megtalálja majdani otthonát, akkor azt mondja az ingatlanosnak, hogy „I’ll take it”, és elmosolyodik, mert ez egy Phillip Larkin idézet. Nem kevés könyvtári kutakodás után megtaláltam a Larkin verset magyarul. Sajnos a versben albérletről van szó, így magyarul a kuncsaft azt mondja „kiveszem”.

 

PP: Nem beszédes név, az eredetiben Chicknek hívják. Amikor megérkezik Amerikába, akkor többen Chink-nek szólítják, ami a kínaiak pejoratív neve. Ez ráragad, és már így mutatják be mexikói munkásoknak. Azok félrehallják és elkezdik Chicknek, azaz Pipinek szólítani. Megtetszik neki, mert amerikai filmekből ismerős neki a szó, és onnantól ő is így mutatkozik be. A magyar fordításban az eleinte használt gúnynév Japcsi, és a mexikóiak torzítása után Hapsi. Csalás, mert egyrészt inkább néznének japánt kínainak, mint fordítva, másrészt a mexikóiak a J-t tényleg H-nak olvasnák, de élőbeszédben ennek aligha lenne jelentősége.

 

PP: Sehol. A kiadó elállt a megjelentetéstől.

 

PP: Szerintem csak túlvállalták magukat. Nem tudtak olyan tempóban könyvet kiadni, ahogy a jogokat megvették, a jog lejárt, és már inkább nem hosszabbították meg.

 

PP: Ki. Emlékszem, a lányom csecsemő volt, amikor dolgoztam rajta, és már bőven óvodába járt, amikor megkaptam a tiszteletdíjamat, de ki. Írtam erről akkor egy novellát, majd legközelebb felrakom.

 

PP: Természetesen.