Egyszer a szememre vetették, hogy egy regényen belül következetlen vagyok szerb nevek írásmódjával kapcsolatban. Nem tehettem róla. A regényben szerb származású svédek szerepeltek, akik latin betűvel írták a nevüket, nem írhattam át az -ic végződést -ics végződésre. Viszont ha megemlítettek egy szerb történelmi személyiséget vagy művészt, akik életük végéig cirill betűkkel írták a nevüket, ott mi mást tehettem volna, mint hogy a magyar helyesírást alkalmazom.
Idén ismét sajátos problémába botlottam. Svéd memoár, görög származású szerző, a svéd könyv címlapján Parisoula Lampsos szerepel. Először meghagytam így, hiszen ő már svéd állampolgár. Ellenben egyre furcsábban festett, hogy mivel az élete nagyrészt görög illetve arab nyelvű államokban telt, minden más szereplőnek magyarosan írom a nevét. Egy szerencsés véletlen mentett meg a dilemmától: A hölgy Svédországban a Maria Lampsos nevet vette fel, azaz ő maga soha nem írta latin betűkkel a Parisoulát. Így lett Pariszula. És ha minden jól megy, a könyv borítóján is így fog megjelenni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.