Geronimo - Műfordító blog

A héten jelent meg Lars Kepler Hipnotizőr című krimije. Amolyan pszichothriller, vér, rejtély, üldözés, csonkítás stb.

Fordítás közben kaptam egy hibajegyzéket a kiadótól. Svédországban már az utánnyomásnál tartottak, és ezt-azt megváltoztattak a szövegben. A legszórakoztatóbb a finn (vagy lapp?) öregember esete volt. Egy jelenetben a pozitív hősök fent a messzi északon összefutnak az erdőben egy öregúrral, akitől értékes információkhoz jutnak. Az eredeti szövegben az öregurat igen sztereotip kellékekkel ruházták fel. Népviselet, puska, faragott pipa, elejtett nyúl. Gondolom kritika érhette a szerzőket vagy a kiadót az előítéletes ábrázolás miatt, így a javított kiadásban átrajzolták az öreget. Nagyjából úgy, ahogy Spielberg adóvevőkké varázsolta a pisztolyokat az ET-t kergető ügynökök kezében. Az öreg farmernadrágot kapott (ami nyilván nagyon praktikus a combig érő hóban), cigit, öngyújtót, de a legszebb a kristályzöld mobiltelefon. Amit éppen összecsuk és zsebre rak. Persze kilométeres körzetben nincsen térerő. Tudom, attól kígyózni még lehet.

A lézeres gyilkos című svéd dokumentumregényt fordítottam éppen a Corvina számára, és szembesültem egy szóval, amit képtelen voltam megfejteni. Az egyik prominens politikus mini-életrajzát ismertette éppen a szöveg, és többek között azt is az olvasó orrára kötötte, hogy az illető vezéregyénisége már gyerekkorában megmutatkozott, és a barátai "Lunnetarzan"-nak hívták.

A második fele világos volt, Tarzan, bár nem derült ki egyértelműem, hogy a majomember melyik tulajdonsága ihlette a metaforát. A lunne rész viszont feladta a leckét. Lehetett az északi félteke pingvinje, a lunda, de egyfelől az általában lunnefågel alakban létezik (azaz lundamadár), másfelől nem világította meg különösebben a Tarzan felét sem a szónak. Milyen ember az, akit egyfelől egy köpcös, rövidlátó madárról, másfelől a dzsungel uráról neveznek el.

Mivel a szerző él és kiváló egészségnek örvend, és az internet korában valakit elektronikusan levadászni ma már nem nagy ördöngösség, írtam neki egy emailt. Sajnos nem válaszolt. Mi tagadás, a hasamra ütöttem, kitaláltam egy magyar becenevet, ami az illetőre a jellemrajz alapján passzolt.

A Könyvfesztiválon bemutatták a könyvet, és az alkalomra eljött a szerző is, aki egyébként magyar származású, Gellért Tamásnak hívják, de mivel svéd úrról van szó, a Tamás a családneve. Valójában ő hozta szóba a megválaszolatlan emailt, elnézést kért, én mondtam, hogy nem számít, de most már árulja el, mire utal a Lunnetarzan név.

Azt mondta, fogalma sincs, ő készített a politikus anyjával egy interjút, a mama megemlítette ezt a becenevet, ő meg beleírta a könyvbe. De hogy mit takar...

PP: Jens Lapidus könyve megdöntött mindenféle könyveladási rekordot Svédországban, film is készült belőle. Kezdjük az elején, azaz a címmel. Instant dohány. Az eredeti cím Snabba Cash. Mit jelent ez pontosan?

PP: Szó szerint annyit tesz, hogy gyors készpénz. Persze a cash angolul van, így ez svédül argónak számít. Annyi a különbség, hogy ez svédül kevésbé alkalmi szóösszetétel, azaz használják a regénytől függetlenül is. Egyébként volt egy korábbi munkacíme. Pár nappal azután, hogy a kiadótól elhoztam a könyvet, megkértek, adjak neki magyar címet, pályázathoz kell. Majd később még megváltoztathatom. Akkor még nem olvastam a könyvet, de az egyértelmű volt, hogy valami pörgős krimiről van szó, sok szlenggel és argóval. Azt írtam nekik, legyen „Egy, két, há, zsé”. És reméltem, hogy később tényleg megváltoztathatom. Aztán a „snabba cash” kifejezés előfordult a szövegben, és akkor belelendülve, tulajdonképpen gondolkodás nélkül jött az „instant dohány”. Nagyon megörültem neki, mert az „instant” szó magyarul még a „por alakú” jelentést is hordozza, és hát az egész könyv a kokain körül forog. A borítótervező szépen rá is játszott erre.

A Raszputyin lánya című regény fordítása során érdekes fordítói dilemmával szembesültem. Mit tegyen a fordító,ha hibát talál az eredeti szövegben? Lefordítsa hibásan, vagy javítsa? Tudva azt, hogy a dörzsölt olvasó elsőként rá fog gyanakodni, ha szemet szúr neki a hiba.

Az egyik felmerülő hibánál nem sokat tépelődtem. Dimitrij Pavlovics nagyherceg többször a cár unokatestvéreként van említve (helyesen), egy ízben azonban unokaöccseként (helytelenül). Mivel a helytelen változat is a narrációban hangzik el, azaz nem lehet, hogy a beszélő tévedéséről van szó, javítottam, és a magyar kiadásban nem jelentkezik ez a következetlenség.

A másik típusú baki volt az igazi dilemma. Ugyanis egy fanatikus hívő bizonygatja éppen, hogy az isteni inkarnáció olykor-olykor megtörténik, és azt találja mondani, hogy "a názáreti születés nem volt egyedülálló eset". Namármost a születés betlehemi volt, mint az közismert. Mennyire hihető, hogy egy vakbuzgó nő ezt elrontja. Az sem kizárt, hogy egy szerkesztés során alakult így a szöveg, esetleg az író még "birth of Nazareth"-et írt, mely esetben a Nazareth nem a helység, hanem Krisztus maga, és egy szerkesztő javította "birth in Nazareth"-re.

Mivel ezt nem a narrátor mondja, hanem egy szereplő szájából hangzik el, akár felfogható árnyalt jellemábrázolásként is. Ezért döntöttem végül úgy, hogy jelentéshűen fordítom.

Első fordításom Orwell Légszomj című regénye volt. Emlékszem egy szójátékra. A narrátor az alsó középosztály házairól beszél morgolódva, amiknek szegényességét jól csengő nevek mögé próbálják rejteni.

"... house that's called Belle Vue because there's no view and the bell doesn't ring..."

Egyelőre nem írom meg, én mit találtam ki, akinek van kedve, írjon megoldásokat a kommentekbe.

Hiszen ez nem indiános blog. De az apacs harcos neve jól tükrözi, mekkora utat tud megtenni egy szó (jelen esetben egy név) kultúrák interakciója során. A szóbeszéd szerint Geronimo akkor kapta a nevét, amikor a vele harcoló mexikói katonák Szent Jeromoshoz imádkoztak kétségbeesetten. Az akkor még Ásítónak nevezett indián támadásba lendült, mire a katonák felkiáltottak "Jeronimo!".

A történet persze ellenőrizhetetlen, és például nekem már az sem világos, hogy a mexikói katonák miért "Dzseronimót" kiáltottak, miért nem "Heronimót", de a legenda túl vonzó módon köti össze nyelvileg az ókori Európát az újkori újvilággal ahhoz, hogy ne járuljak hozzá a mém terjedéséhez.

Nyilván rengeteg szó és név megtett hasonlóan hosszú utakat, azért esett erre a választás, mert Szent Jeromos a fordítók védőszentje. Szerintem nem unatkozik.