Ezt a részt magyarra fordítani értelmetlen lett volna. Gyakorlatilag minden ilyen gyűjteményt újra kellett írni. Szerencsére magyarul is lehet találni minden kategóriára példákat, így a kategóriákat magukat nem változtattam. Nem húztam ki, nem tettem bele újat. Arra figyeltem, hogy minden kategóriában ugyanannyi példát hozzak, mint a svéd, és hogy hangulatukban is megfeleljenek egymásnak. Azaz ha volt egy kevésbé szalonképes példa, én is olyat hoztam. Például ha az eredetiben arra hívták fel a figyelmet, hogy az orrból kibányászott cuccnak ugyanaz a neve, mint a hollónak, akkor a magyar szövegben az „elereszt egy galambocskát” jelent meg.  Ha volt egy rossz példa, akkor igyekeztem, hogy a magyar példa is sántítson. Pl.: az állatos kifejezések között szerepel a „hódol”. És a fákkal kapcsolatos kifejezéseknél szerepel a „gallyra megy” (ami helyesen „gajra megy”, és semmi köze az ágacskához, de ezt sok magyar is elrontja).

A legnagyobb gondban annál a szakasznál voltam, amikor a svéd zenei hangsúlyról írnak. Svédül vannak szavak és kifejezések, amiket csak a hangsúly különböztet meg. Az „anden” lehet „a kacsa” vagy „a szellem”, leírva semmi különbség nincs, igazából a fonémák is ugyanazok, de az egyiket „normálisan” mondjuk, a másikat meg avval a jellegzetes svéd énekléssel. A magyarban hasonló sincs, így itt csak jópofáskodó homonímiákat soroltam fel. (szardella pasztát ~ szard el a pasztát)